2012.11.06.
A kisadózó vállalkozások tételes adójának (KATA) alkalmazásáról hamarosan dönteniük kell a kisvállalkozóknak, bár év közben is lehet választani majd ezt az adózási formát. A választást sürgeti azonban, hogy egyes vállalkozók számára 2013-tól ez lesz a legkedvezőbb adózási módszer. A cikkből kiderül, hogy kinek érdemes választania ezt az adózási formát. Forrás: Adóonline
Mindenkinek célszerű átgondolni a KATA szabályait, aki
- egyedül dolgozik a saját vállalkozásában, egyéni vállalkozóként, vagy egy betéti társaság beltagjaként,
- 2-3 éve már 6 millió forint alatt van az éves bevétele (áfa nélkül),
- alanyi adómentességet választott az általános forgalmi adó rendszerében,
- nem sok költséget tud elszámolni,
- nem számít kiegészítő tevékenységűnek,
- nincs máshol munkaviszonya,
- nincs külkereskedelmi kapcsolata,
- gazdasági társaság (bt., kkt.) esetén kizárólag magánszemélyek a tulajdonosok,
- nem készül nyugdíjba a következő években,
- az adószámát két éven belül nem függesztették fel, és nem törölték,
- nem végez tevékenységet több önkormányzat területén,
- vevőköre viszonylag széles,
- nem végez a 2012. évi CXLVII. törvény által kizárt tevékenységet,
- és a saját eszközeivel dolgozik.
Természetesen nem tiltott, hogy többen is dolgozzanak a kisadózó vállalkozásban, de nem szabad elfelejteni, hogy a maximum 6 millió forintos éves bevételből kell fedezni a főállású kisadózók évi 600 ezer forintos (12 hó * 50.000 Ft) tételes adóját is a költségek és az iparűzési adó mellett.
Kisadózónak nevezzük a kisadózó vállalkozások tételes adóját jogszerűen választó egyéni vállalkozó esetében az egyéni vállalkozót, mint magánszemélyt, egyéni cég esetén annak tagját, közkereseti társaság és betéti társaság esetén a társaság kisadózóként bejelentett tagját.
őállású kisadózóaz, aki
- a tárgyhó bármely napján nem áll legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban, vagy
- nem minősül a társadalombiztosítás ellátásairól és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) szerinti kiegészítő tevékenységet folytatónak, vagy
- nem minősül külföldön biztosított személynek.
Amennyiben az egyéni vagy társas vállalkozó nem tekinthető a fenti szabályok alapján főállásúnak, akkor én mellékállású kisadózónak nevezném, aki után havi 25.000 forint (évi 300.000 Ft) tételes adót kell befizetni.
A tételes adó személyenként értendő. Tehát, ha két főállású kisadózó van bejelentve például a közkereseti társaságból, akkor már 1.200.000 forint az éves adóösszeg.
A kisadózó vállalkozás tevékenységében a betéti társaság, közkereseti társaság kisadózóként be nem jelentett tagja kizárólag munkaviszony keretében működhet közre a cég tevékenységében. Ha ezt nem tartjuk be, akkor a kisadózó vállalkozás tevékenységében részt vevő tag közreműködését be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatásának tekinti az adóhatóság. Márpedig a kisadózói státusz megszűnik a mulasztási bírságot megállapító határozat jogerőre emelkedésének napjával, ha azt be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatásáért szabták ki.
Súlyos következményekkel jár a bevételi határ túllépése
Az éves 6 millió forintos bevételi értékhatárhoz kötődő választáshoz azért ragaszkodom, mert túlléphető ugyan, de az értékhatár meghaladásának két súlyos következménye van:
- a bevétel 6 millió forintot meghaladó része után 40% adót kell fizetni,
- és a kisadózó vállalkozás kiesik az alanyi adómentes értékhatárból, ami szintén 6 millió lesz 2013-tól.
A kisadózó vállalkozás a bevételi értékhatár túllépése ellenére továbbra is maradhat ebben az adózási rendszerben. Elveszti ugyanakkor a KATA egyik előnyét, mert az általános forgalmi adóról szóló törvényben foglalt adminisztrációs kötelezettségeknek is eleget kell tennie, hiszen nem csak adóalany lesz, de adózó is. Például: áfa-analitikát kell vezetni a bevételekről és a költségekről is, melyhez kapcsolódik az áfa törvény alapos ismeretének követelménye. Ezzel elvész a bevételi nyilvántartás vezetésének egyszerűsége, melyet a vállalkozó is meg tudna oldani, ha szánna rá időt.
A szabályozás ebben a tekintetben egyelőre hiányos.
Az alanyi adómentesség megszűnésének következményei
Az alanyi adómentesség az áfa törvény XIII. fejezete szerint az adóalany részéről választható, ha a feltételeknek megfelel. A választást a tárgyévet megelőző év végéig kell bejelenteni az adóhatóságnak, illetve a tevékenység kezdetekor. A kisadózó számára ez az áfa-jogállás a logikus. Ugyanakkor tudni kell arról is, hogy az általános forgalmi adóról szóló törvény 193.§ (1) bekezdése szerint az adóalany az alanyi adómentesség időszakában egyes gazdasági események során, nem járhat el alanyi adómentes minőségében. Ez azt jelenti, hogy ezeket az eseteket az általános szabályok szerint kell megítélnie, és úgy kell eljárnia, mint az adóköteles tevékenységet végzőknek, figyelmen kívül hagyva alanyi adómentes státuszát. Több ilyen gazdasági esemény lehetséges (például termék importálása esetén). Ezért utaltam arra, hogy a kisadózók tételes adóját alkalmazónak ne legyen külkereskedelmi kapcsolata.
Az alanyi adómentesség megszűnik, ha a tárgyidőszak naptári évében a tényadatok alapján az adózó meghaladja az alanyi adómentesség 6 millió forintos értékhatárát. Amennyiben az alanyi adómentesség az értékhatár elérése miatt szűnik meg, az adóalany alanyi adómentes minőségben nem járhat el az olyan termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása esetében sem, amelynek ellenértékével meghaladja az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatárt. Tehát a megszűnést kiváltó számla már az általános szabályok szerint adózik az általános forgalmi adó rendszerében.
Ha az értékhatár túllépése miatt szűnik meg az alanyi adómentesség, akkor az adóalany az alanyi adómentesség választására vonatkozó joggal a megszűnés évét követő második naptári év végéig nem élhet. Például ha 2013-ben megszűnik az adózó alanyi mentessége az értékhatár túllépése miatt, akkor nem választhatja újra sem 2014-ben, sem pedig 2015-ben. Valójában csak 2016. január 1-től lehet ismét alanyi adómentes, mert az erre vonatkozó változás-bejelentő nyomtatványt csak 2015 végén nyújthatja be.
Az áfa általános rendszerébe történő visszatéréskor célszerű a pénzforgalmi szemléletű áfa-elszámolást választani.
A tételes adó választására jogosult kisvállalkozásnak nem éri meg ez az adózási rendszer, ha a tevékenységéből adódóan sok költséget tud elszámolni. Például a kereskedők ne gondolkodjanak rajta! Ugyanez vonatkozik minden olyan tevékenységre is, ahol a vállalkozás a bejövő számláinak nagy részét továbbszámlázza. Az elért bevételből ugyanis lejönnek a költségek, az iparűzési adó, a kisadózók tételes adója, és csak a maradék összeg lesz a jövedelem.